A tarhonya elkészítése 

A tarhonya sokféleképpen variálható és kiadós alapanyag. Remek kísérője lehet például ízletes, szaftos húsoknak, de tökéletes lecsóhoz, sőt, levesbetétnek sem utolsó. Ezzel még a legkritikusabbak is elégedettek lehetnek.A szaftos húsételek egyik legjobb kísérője a tarhonya, ha pedig igazán házias ízekre vágyunk, és nem szeretnénk megvenni a boltban kapható nagyüzemi „házi” tarhonyát, akkor gyürkőzzünk neki, és készítsük el magunknak. 

A tarhonyakészítés nem a legrövidebb folyamat, viszont az idő tetemes része nem munkával, hanem passzív várakozással telik.
Először tésztagyúrás, aztán pihentetés,
majd jön a formázás és a szárítás. Ha a mai vacsorához szeretnénk elkészíteni, akkor gondoljuk át újra, és inkább legyen ez a holnaputáni köretünk. Tervezzünk előre, és fogjunk hozzá minél hamarabb. 

A házi tarhonya hozzávalói:

1 kg liszt 
8 tojás

Természetesen, ha fele- vagy negyedekkora mennyiséggel szeretnék dolgozni, akkor arányosan csökkenteni kell a tojás mennyiségét is. Sót is lehet beletenni egy csipettel, de mivel
főzés közben is sózzuk a vizet,
nem feltétlenül szükséges.

Ne sajnáljuk a tojást!

A tésztakészítés egyszerűbb változata, ha amikor megvan a kiválasztott lisztünk, hozzáadjuk a villával kissé felvert tojásokat. Miután alaposan elkevergettük, lassan, fokozatosan gyúrjunk bele kézzel annyi vizet, amennyi egy kifejezetten kemény, de még éppen gyúrható tésztához szükséges.

Sűrűbbnek kell lennie, mint amikor más száraztésztát készítünk.
Ha kellőképpen összeállt, akkor tegyük a hűtőbe legalább egy órára
– de az se baj, ha többre –, hogy a tésztánk jól kipihenhesse magát. Pont, ahogy mi is.

Jól gyúrjuk be

Amikor úgy döntöttünk, hogy készen állunk a folytatásra, akkor ismét több út áll előttünk, mutatok két alternatívát a számos lehetőség közül, hogyan lehet tarhonya a tésztagombócunkból.

Először – a talán legnépszerűbb – reszeléses módszert választottam, a legtöbben ezt ajánlották nekem. Fogjuk a tésztát, és
a nagy lyukú reszelőn, akárcsak egy sajtot, lereszeljük.
Meglehetősen változatos nagyságúra esik szét így a tésztánk, amit persze a lisztes tenyerünkkel való hengergetéssel tovább kell formázni addig, amíg kis, golyószerű formákat nem kapunk.

Reszelni is lehet

Turkáljuk át alaposan a kupacot, dörgöljük őket a két tenyerünk között vagy a deszkához, és egyszer csak összeállnak a kis tésztadarabkák.

A vagdosós módszer egyáltalán nem olyan hosszadalmas, mint ahogy elsőre gondolnánk, és így nagyjából azonos méretű tarhonyákat fogunk kapni, ami a reszelős módszerről nem igazán mondható el.

Házi tarhonya

Ennél a változatnál a tésztát körülbelül 3 mm-re nyújtottam, majd először hosszába vágtam fel vékony csíkokra, utána pedig keresztbe. Ezeket is át kell görgetni a tenyerünkkel, de itt már jóval kevesebb idő és energia kell hozzá, mint a reszelős változatnál.

Ennek a tökéletesített verziója az, amikor a hosszába felvágott csíkokat előtte egyenként henger alakúra sodortam, és úgy vágtam fel.
Az így kapott tészta határozottan hasonlított a boltokban kapható gépihez,
de kétségtelenül ez a legidőigényesebb változat. Az elkészült tarhonyánkat szárítás előtt vagy után szitáljuk át, ami azért fontos, mert ha sok liszttel együtt kezdjük el főzni, könnyen kulimásszá válhat az ételünk.

Megéri dolgozni vele?

A tarhonyakészítésnek van egy hagyományosabb változata is, ami igazi csapatmunka volt, és amelyet ma már valószínűleg kevesen űznek; fő oka talán a hely- és az eszközhiány. Az asszonyok összegyűltek, felverték a tojásokat, adtak hozzá vizet, majd egy sűrű szűrőn átszűrték, hogy teljesen sima legyen.

Ezt a folyadékot csepegtették lassan bele egy nagy fateknőben található lisztbe, miközben kézzel intenzíven kavargatták.
A kis tojáscseppeket a liszt felszívta, és apró tésztadarabkákká álltak össze.
Ezt követte egy speciális méretű rostán való átszitálás, ami a nagy szemeket felfogta – ezeket vitték kiteríteni és szárítani –, a kicsik pedig visszakerültek a fateknőbe, és tovább tojásozták addig, amíg végül az összes lisztből tarhonya nem lett.

Finoman lepirítjuk

Bármelyik módszert is választottuk tehát, legalább egy-két napos szárítással zárul a tarhonyakészítés folyamata. Amennyiben úgy érezzük, hogy eljött az idő, a tésztánk kellemesen kopogós állagú, máris felhasználhatjuk, de ha azonnal nem szeretnénk megfőzni, akkor – ahogy a többi száraztészta – a tarhonya is hosszú hónapokig megőrzi a minőségét és szavatosságát.

Mi azonban most megfőzzük, ezért keressünk egy tapadásmentes bevonatú edényt, tegyünk bele némi olajat, és sűrű kevergetés közben pirítsuk meg a tarhonyát.
Amikor már kellemesen aranybarna, öntsük fel körülbelül másfélszeres mennyiségű forró vízzel,
sózzuk meg, és fedő alatt, alacsony hőmérsékleten pároljuk.

A főzési idő és a vízmennyiség sok mindentől függ, ezért az a biztos, ha időnként megkeverjük, megkóstoljuk. Ha a víz elfőtt, de a tészta még kemény, akkor öntsünk hozzá még folyadékot, ha viszont elkövettük azt a hibát, hogy a tarhonya már kész, de még sok víz áll rajta, akkor a legjobb mentő ötlet a szétfőzés elkerülése érdekében, ha leszűrjük egy sűrű szűrőn, akárcsak egy hagyományos főtt tésztát.

Hozzávalók:

• 3-4 ek olaj
• 2 csésze tarhonya (ez kb. 40 dkg)
• 4 csésze víz
• 1 tk házi ételízesítő (esetleg 1 leveskocka)
• 1 csapott kk só
• 1 nagy csipet bors

Elkészítése:

Az olajat felforrósítjuk, majd a 2 csésze tarhonyát rászórjuk és néha megkavarva kedvünk szerinti barnaságig pirítjuk (én nem szeretem túl barnára, inkább olyan közepesnek mondanám). A csésze mérete tulajdonképpen mindegy, csak az arányok a fontosak, de általában 2,5 dl-et használok.

Felengedjük a 4 csésze vízzel, de óvatosan, mert ekkor felszálló forró gőz nagyon könnyen megégetheti a kezünket. Jól átkavarjuk.

Ízesítjük sóval, borssal, ételízesítővel (vagy leveskockával).

Lefedve, néha megkavarva mérsékelt lángon hagyjuk puhára főni. Kb. 20 perc alatt készre is puhul és felszívja az összes vizet. (Én többször kóstolással ellenőrzöm a puhaságát.) Érdemes többször megkavarni, hogy le ne ragadjon és ne álljon össze.

Tipp:

Kisfiam ma tarhonyás húst kért ebédre. Ennek azért is örültem, mert így nem kellett azon törnöm a fejemet, hogy mi kerüljön az asztalra. Gondoltam megosztom, hogy készítem a tarhonyát, mert kezdő háziasszonyként bizony nekem is nehézséget okozott. Anyukám érzésre készítette, anno nekem ez nagyon nem sikerült, még egy kis víz, még egy kevéske és így is kemény maradt. Aztán az egyik főzős csoportban egy úr ajánlotta az 1:2 tarhonya-víz arányt. (Sajnos a nevét nem tudom, de ezúton is köszönöm neki.) Azóta csak így készítem.